Hihetetlen, hogy alig több, mint egy hónap telt el csupán a nyaralás óta. Azóta annyi minden történt velem, hogy a Wörthi-tavi emlékekre mintha hosszú-hosszú hónapok távlatából néznék vissza most. Talán emlékeztek még, hogy írtam, Bledből Karintiába vettük az irányt a nyaraláson múlt hónapban, és ahogy ígértem, erről az állomásról is írok és igyekszem meghozni a kedvetek hozzá. (A teljes útitervről, aminek a második állomása a Wörthi-tó volt, itt olvashatsz.)
(Hogy mi is történt velem azóta? Lebonyolítottuk az idei IFA kommunikációját; közben valóra váltottam egy 17 éves álmom a Red Hot Chili Peppers koncerttel, ráadásul egyből kétszer is, így én voltam kb. a legboldogabb ember a szülinapomon; díjat kaptam a munkahelyemen; dolgoztam is nagyon sokat; esténként meg az eddigi legnagyobb Instagramos magán side-projectemen dolgoztam vagy két hétig, amiről remélem, be is számolhatok majd hamarosan itt; aztán sajnos elveszett a macskám ez idő alatt, kiderültek mindenféle egészségügyi rosszdolgok, és az ősz is beköszöntött. Tényleg, mintha tavaly lett volna ez a nyaralás.. Néha azt érzem, hogy nem tudom tartani a lépést az életemmel.)
Szóval, Karintiában egészen pontosan Schiefling am See-nél szálltunk meg egy igazi muskátlis (a mi erkélyünkön petúniás), alpesi nagy családi házban, a déli partján a tónak, amit néhol az osztrákok Balatonjának hívnak magyar oldalakon, de ezek a kényszeredett hasonlítások (magyar Toszkána, osztrák Balaton) annyira hülyeségek, mint az, amit sosem értettem: miért kell Jules Vernét Verne Gyulának hívni?! (Pláne, hogy a Wörthersee egy hegyekkel körülölelt, 85 méter mély alpesi tó. Na de az osztrákok se semmik, ők nem kevesebb mint Ausztria Karib-tengerének hívják a Wörthi-tavat.)
Kilátás a Pyramidenkogelből a Wörthersee-re, a kicsi félsziget a Maria Wörth. Döntse el ki-ki magának, mennyire karibi a hangulata :)
Ezt a tavat körbebringázni már nem olyan rövid feladat, mint a Bledit -- így mi most leginkább kocsival közlekedtünk körülötte. Ha egy kicsit is aktívabb vagy, mint ezeken a napokon mi voltunk, te ne hagyd ki a körbebiciklizést (kb. 40 km-ről van szó). Útközben érdemes az idilli kis félszigetnél, a Maria Wörth-nél elidőzni. A Wörthersee-nél ottlétünkkor, augusztusban nem voltak sokan, úgy tűnt, mintha a tó (vagy talán Karintia?) nem lenne még olyan népszerű nyári desztináció az utazók között. A tóparti városok szépek és tiszták, ahogyan a tó vize is, és itt van az osztrákok Monacojának tartott Velden is, ha már hasonlítgatunk.
Kilátás a Pyramidenkogelből a Wörthersee-re
A tó egy völgyben fekszik, saját, mediterrán jellegű mikroklímája van, így végre itt már tudtam fürödni, ha Bledben nem is sikerült. És a legnagyobb élményt kétségkívül az jelentette nekem itt, hogy két hihetetlenül barátságos hattyúval együtt fürödtem a tóban (sokadmagammal együtt, és tényleg egy méterre tőlük maximum).
A Wörthi-tóra a legszebb kilátást a Pyramidenkogel nyújtja. Aztán ha a látványban kigyönyörködted magad, a kilátó tetejéről egy 441 fokos lépcsőn, panorámalifttel, egy fémcsúszdán keresztül, meg drótkötélen is lejuthatsz -- rólam annyit, hogy még a panorámaliftben is becsuktam a szememet a biztonság kedvéért. (Egyébként nem értem, mitől alakult ki a tériszonyom tavaly.) Tipp: érkezz nyitásra, és nem kell sorbaállnod. Már délelőtt 11-re hatalmas sor alakult ki. A belépő 11 euró volt.
Az itt töltött néhány nap inkább pihenős volt számunkra, mint aktív, úgyhogy mondanom sem kell, a Wörthi-tavi nyaralás során kihagyhatatlan programot, a villachi alpesi panorámautat is autóval teljesítettük ;) Ez a Villacher Alpenstrasse egyébként egy 16,5 km hosszú (hmm, akkor nem véletlen, hogy egy autóra a belépődíj is épp 16,5 euró volt), kanyargós, szerpentines út 11 megállóval, kilátóterasszal, végállomása pedig 1700 méter magasan van. Baromira hiányzott is utána még jódarabig az egész alpesi életérzés... Az Alpenstrassére pedig majd egyszer jobb kondiban szeretnék még visszatérni. :)
Minden katalógus, brossúra és app szerint itt teheneknek kellett volna lenniük :(
Remélem, meghoztam nektek is a kedveteket kicsit az utóbbi postokban az iránt, hogy kiránduljatok a szomszédos országokban, ha tehetitek. És persze kiránduljatok nagyon sokat itthon is (például a lassan csodás őszi színekbe burkolózó Vácrátóti Botanikus Kertbe)! Én is épp azt tervezem, az őszre kigondolt 2 új hely vajon mi is legyen, annyi szép van ebben az országban, amit még nem láttam.
A Villacher Alpenstrasse egyik állomásán
Egy kis street art Klagenfurtban
