Ma 3 éve, hogy posztoltam az első fotóm az Instagramra, ami aztán gyorsan a kedvenc alkalmazásommá nőtte ki magát és még mindig egyre jobban szeretem. Mivel én nem fotóztam előtte, ez a 3 év egy fontos utazás volt. Az elején nem is sejtettem, mekkora hatással lesz rám az app, úgyhogy az évforduló alkalmával kicsit elgondolkoztam arról, mit tanított nekem az Instagram, vagy leginkább az, hogy napi szinten, tudatosan elkezdtem építeni egy kreatív platformot.
1. a fotózás az elsődleges önkifejezési eszközöm
Én is just for fun postoltam az elején, imádtam azokat a jó erős Insta-filtereket meg képkereteket, és sokkal több semmitmondó pillanatot töltöttem fel a lehető legáltalánosabb hashtagekkel, mint most. Míg az elején csak időtöltés és móka volt, mostanra az egész dolog sokkal inkább a képről mint vizuális kifejező eszközről szól, mintsem csak a csatornáról, az Instagramról, amin megosztok. Mindeközben folyamatosan egyre kritikusabb és elégedetlenebb vagyok magammal.
2. az Instagram egy all-in-one platform
Kreálok, inspirálódok, trendeket követek, beszélgetek itt, bizonyos szinten hírekről is itt értesülök és egy olyan ablakot kapok a világra, amit előtte nem is tudtam elképzelni. Mély és valós betekintést nyerek életekbe a New York-i felhőkarcolóban élő kreatívétól kezdve az Erdélyi-középhegység eldugott, múlt századot idéző falusi miliőjét dokumentáló fotósén át a szülési szabadság alatt Insta-fanná váló ausztrál anyáig, aki nem látott fagyott pocsolyát azelőtt, hogy valamelyik tél során egyet kipostoltam. Most erről a leírásról eszembe jutott a Sense 8, ami a legjobb sorozat.
3. abszolút naprakész leszek az egyik legnépszerűbb közösségi médium dolgaiban
Jelentős (marketing) know-how-val rendelkezem az Instagramról, amit a munkámban is hasznosítottam, még díjat is nyertem vele.
4. lesznek emberek, akik elképesztően nagy hatást gyakorolnak majd rám
Emberek, akik eredetileg nem fotósok, akiknek nem volt kiállításuk soha, akiknek nem jelentek meg a képeik magazinokban, akik nem lennének sehol, ha nincs az Instagram, aztán egyszer csak emberek tíz- és százezreihez értek el, mert egyedit, személyeset és jelentőségteljeset alkotnak a mobiljukkak. Ők azok, akik megváltoztatták a szemléletem annyi, de annyi mindenben. Meglepően későn, úgy 1 év után vettem észre, mennyi elképesztően tehetséges hétköznapi ember van ezen a platformon.
5. és lesznek emberek, akikre én leszek hatással
:)
6. sokan csak ideig-óráig csatlakoznak az utazásodhoz
Ahhoz is elég sok idő kellett, hogy elfogadjam, nagyon sokan csak azért követnek, hogy visszakövessem őket, majd lekoccolnak; azért lájkolnak, hogy visszalájkoljam őket (ezekről és az ehhez hasonló bárgyú szokásokról írtam itt); vagy éppen sokan egy olyan naprakész inspirációs falként tekintenek a feedjükre, amiről minden további nélkül leemelnek személyeket és feltűzik, aki aktuálisan érdekesebb. Az előbbi kettő erősen komolytalanná teszi számomra a platformot, utóbbiban pedig valószínűleg én is hasonlóan működök.
7. érzékenység a világ apró szépségei iránt
Én egy hiperérzékeny ember vagyok, annak minden előnyével és hátulütőjével együtt. A hétköznapokban rejlő vizuális szépségekre vagy éppen a szépségek hétköznapi pillanatokba való beemelésére még inkább érzékennyé tett az Instagram, amiért nem győzök eléggé hálás lenni neki. Ki fotózott előtte vintage carcornereket lekopott fal előtt?
Mint minden közösségi médiumban, itt is van egy réteg, aki showoffból postol és kreál kifelé egy életet - nem szeretnék efölött ítélkezni, én inkább annak örülök, hogy másokat meg valahogy eredendően, zsigerből tett érzékennyé az élet valódi, apró kis szépségei iránt az Instagram.
8. te számítasz és a valódi interakciók, nem a számok
A legjobb dolog, ami történt velem Instagramon: megismerhettem hozzám hasonló embereket, és tök izgalmas együttműködésekben vehettem részt, miközben folyamatosan fejlődtem emberileg és kreatív tekintetben is, és ennek még koránt sincs vége.
9. ha tetszik valami, fejezd ki
Számok ide vagy oda, az Instagram sokszor egy magányos műfaj, bár közel sem annyira, mint a személyes blogolás. A 3 év alatt megtanultam (de még én sem mindig kamatoztatom), hogy mennyire hülyeség csak úgy megbújni a követők között, kukkolni szótlanul, pláne, ha valaki személyesebb Instát vezet. Adj több visszajelzést! Ráadásul a megváltozott Instagram algoritmus óta azért is érdemes aktivitást mutatnod, ha szereted az illető postjait, mert akkor nagyobb valószínűséggel látod őket továbbra is elől. (itt írtam erről)
10. real-life ismerősöknek sokszor inkább ne mondd el a szenvedélyed
Persze, nem tudhatod előre, de sokszor úgysem értik (kivéve anyut és aput!), szóval lehet jobb, ha a reakciótól megkíméled magad. Instagramról más Instagrammerrel lehet a legjobbat beszélgetni (vagy megkérni őket, hogy fényképezzenek le egy virágzó bokor előtt :D).
Véletlenül tíz lett, pedig nem tíz pontot terveztem, csak írtam, ami eszembe jutott :)
Neked mit tanított az Instagram vagy a blogolás?
És ha már elolvastad ezt a hosszú postot, itt egy Netu ajándékba, ez volt a legelső kép, amit 2013. 07. 21-én , 1183 fotóval ezelőtt postoltam:
