Mióta írni tudok, vagy inkább írásban kifejezni a gondolataim, mindig voltak naplóim, majd a naplóim mellett különféle füzeteim meg noteszeim, hogy legyen miben gyűjteni az inspirációkat (meg persze anno a tanulnivalót). Ahogy aztán velem együtt nőttek a felelősségeim is, szükségem lett a határidőnaplókra, most pedig elérkeztem az életem egy olyan szakaszába, ahol többet várok el a határidőnaplómtól, mint hogy szimplán az aznapi teendőkre, történésekre emlékeztessen.
Október 16-án tartották a Cosmopolitan Blogger Day rendezvényt, ami azt hiszem, egy valóban hiánypótló szakmai eseménye a hazai blogoszférának, hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy találkozzanak egymással, influencerekkel, akár példaképeikkel is a kezdő és haladó bloggerek, vloggerek, valamint többnyire tartalmas, informatív és lelkesítő előadásokat, kerekasztal beszélgetéseket hallgassanak meg általában teljesen releváns témákban. Azt hiszem, mindannyian értékeljük ezt a szerepvállalást a Cosmopolitan részéről, attól függetlenül, miről írunk vagy éppen a magazin célcsoportja vagyunk-e.
Amikor anno telepítettem a telefonomra a Snapchatet, amit azóta jól lemásolt az Instagram az új Stories funkcióval, rá kellett jönnöm, hogy én már túl öreg vagyok ezekhez a dolgokhoz. És nem azért, mert nagyon nem érzem kényelmesnek az ott általános, sokszor nagyon személyes és spontán tartalmak megosztását, hanem mert egyszerűen még azt sem találtam ki, hogyan kell egyáltalán használni a Snapchatet. Órákig bajlódtam, hogyan lehet például az alapfunkciókat előhívni: snapet készíteni és megosztani. Aztán miután sikerült ezt kibogoznom, valójában még hetekig nem esett le, hogy azért nem nézi őket senki, mert elfelejtettem (= nem tudtam) visszaigazolni a friend requesteket.
Hihetetlen, hogy alig több, mint egy hónap telt el csupán a nyaralás óta. Azóta annyi minden történt velem, hogy a Wörthi-tavi emlékekre mintha hosszú-hosszú hónapok távlatából néznék vissza most. Talán emlékeztek még, hogy írtam, Bledből Karintiába vettük az irányt a nyaraláson múlt hónapban, és ahogy ígértem, erről az állomásról is írok és igyekszem meghozni a kedvetek hozzá. (A teljes útitervről, aminek a második állomása a Wörthi-tó volt, itt olvashatsz.)
Ősz van – végre, ez a kedvenc évszakom. Ősszel születtem, igazi ősz-típus vagyok külsőleg-belsőleg, ráadásul, vidéken felnőve az ősz minden arca közelről hatott az érzékeimre, és alig várom évről évre, hogy beköszöntsön a szeptember.
