Na, már most tényleg nem kezdhetek minden bejegyzést azzal, hogy rossz blogger vagyok, de mégis milyen felütést válasszak, amikor egy, kettő és három évre a koreai útjaimra írom róluk a legelső blogpostot?! Mentségemre legyen mondva, a friss élmények mentek rendesen és instant az Instagramra, most meg akkor nézzük a letisztult emlékeket!
Őszinte leszek: van egy ilyen fura dolog nálam, hogy néha megtartogatom magamnak a legbecsesebb kincseimet. Vannak ruháim, amelyek egyszerűen túl szépek ahhoz, hogy valaha elkezdjem használni őket. Vannak emlékek, amelyek egyszerűen túl értékesek ahhoz, hogy a világ elé tárjam őket. Ne kérdezzétek, ez mitől alakult így bennem, na de nekem ilyen jellegű élmény például Dél-Korea is.
Három alkalommal volt már szerencsém ott járni, rengeteg impulzus ért ott engem, elképesztően sokat tanultam ezekből az utakból, és alakítottak is rajtam sokat. Nyilván ennek egy miniatűr szelete ez a most kiragadott tíz érdekesség, ráadásul hozzá is kell tennem: nem merülök el nagyon a boncolgatásukban, nem értenék hozzá, hiszen nem vagyok koreanisztika szakos, nem érdekel a k-pop, k-drama, amik általában az embert a világ ezen részére szokták vezetni. Egészen véletlenszerű, hogy mégis ennyiszer jártam ott! Részben egyébként üzleti okokból, részben pedig magáncélból töltöttem ennyi időt Szöulban, ha valakiben felmerülne a kérdés, hiszen azért viszonylag ritka úticél ez a távol-keleti ország. Nézzünk hát néhány dolgot, ami kapásból eszembe jut, ha azt mondják nekem: Dél-Korea.
A listám a teljesen szubjektív tapasztalataim sorolja fel. Mindegyik kép egyszerű, mobilos pillanatkép, ezért nem a legjobb minőségűek sajnos. Illetve nem mindegyik ponthoz találtam megfelelő illusztrációt :)
Koreai iskoláslányok :)
1. Szöulban csodásan él együtt a tradíció a legmodernebb vívmányokkal
Mindig áhitattal mászkálok a hatalmas, égbenyúló felhőkarcolók között, melyeknek az aljában egy-egy családi kifőzde üzemel, az utcán pedig street food árusok húzzák fel a standjaikat. De így élnek meg egymás mellett a felhőkarcolók, és az általuk körülölelt palotanegyedek, ahol mindig látni hagyományos koreai viseletbe öltözött fiatalokat, akik szelfibottal, iPhone-nal szelfiznek közben.
2. Az emberek alapvetően boldogak és kedvesek
Nem nagyon szeretnék és tudnék általánosítani, de nekem nagyon így tűnt minden ottlétem alatt. Korea mindig a szívem csücske marad, és ez nagyban köszönhető a vendégszeretetnek, amit az emberektől kaptam, és annak a fajta kiegyensúlyozottságnak, ami ottlétem alatt mindig átszállt valahogy rám is. Szerettem például Szöulban a Han folyó partján sétálgatni a tavaszi napsütésben, átlagos hétköznap délutánokon, amikor aki tehette, levonult sárkányt eregetni, biciklizni, piknikezni a gyönyörűen kiépített folyópartra, élvezni az élet apró örömeit.
3. A párok übercukik
Jó, nyilván Koreában elég sok minden übercuki, vagy ami még nem az, arra odatesznek valami mesefigurát. Aztán vannak az eredendően cuki, gyönyörű koreai párok, akik olyan szépek, stílusosak, kedvesek, boldogak, és néha még matchy-matchy ruhákba is öltöznek (azaz egymáshoz öltöznek, de ilyen képem nincs).
4. A metró nagyon klassz!
Első utamon csakis taxival közlekedtem, mert valahogy nem vitt rá a lélek, hogy egyedül megbirkózzak a szöuli metróhálózat kihívásaival. Vessetek rá egy pillantást itt, hogy értsétek, mi okozta az aggodalmam:
Aztán a későbbi években nagyon szívesen és tök simán vágtam bele, na és egyszer sem vesztem benne el! A szöuli egyébként a világ egyik legnagyobb metróhálózata a maga 20 vonalból álló rendszerével a Wikipedia szerint.
A metróaluljárókat folyamatosan tisztán tartják, igényes mosdók, meg nyilván tök trendi boltok vannak bennük, nagyjából olyan egy fontosabb metróaluljárón végigmenni, mint itthon egy pláza szintjén.
Ja, és az újratölthető, kártyás jegyrendszerük is baromi klassz.
Ezt a moziplakátot a metróban kaptam le tavaly :)
5. Hát még a reptéri limuzinbusz
Ha jól emlékszem, 15 ezer wonért, azaz kb. 4000 forintért vitt be az Ichenonról a belső kerületekbe ez a bőrüléses, tévével, wifivel felszerelt reptéri buszjárat.
Őrségváltás a Gyeongbokgung Palotánál
6. A rizsből mindent el tudnak készíteni
Egyszer vacsorakor az étteremben kihoztak egy kis tálkában egy adag szürkés, kicsit áttetsző levest, éhes voltam az egész nap után, neki is estem kanállal, mire rájöttem, hogy az bizony az aperitif, méghozzá valami rizsbor volt. Egyszerűen mindent csinálnak rizsből. A rizs levesbetét, főétel, köret, ital (szodzsu), desszert - igen, a lakoma végén rizspuding, mochi meg rizsfagyi formájában is beköszön még egyszer az étlapon. De amúgy ők (legalábbis az én ismerőseim) ugyanilyen furán néznek arra, hogy mégis mi hogyan tudunk minden nap krumplit enni a hús mellé kisütve, héjában sütve, hasábként sütve, steakburgonyaként, csak simán megfőzve, pürésítve, megtöltve, kirántva, és végülis..:)
Meg a szárított polipcsáp
Ez is street food, csak éppen koreai palacsintát árul, amit ha jól emlékszem, egy időben itthon is lehetett a keleti aluljáróban egy kis koreai büfében kapni. Aztán bezártak :(
7. A húst ollóvál vágják
A koreai BBQ éttermek olyanok, hogy az asztal közepén van egy nagy grill, megkapod a pácolt marhahúst és magatoknak kell a vacsorát kisütni. Kaptunk melléjük friss zöldséget, sok-sok kimcsit, evőpálcikát, na meg ollót, amivel olyan cafatosra vágják a végén a bulgogit.
8. Amikor megszületsz, egy éves vagy
Ők fogantatástól számolják az életkort. Koreában gyorsabban öregszel, mint máshol a világban :)
Ez én vagyok, a Cheonggyecheon patak partján ültem és sírtam, azaz végülis tök elérzékenyültem, mert két hónappal előtte láttam a Sense8 sorozatot, ami nagy kedvencem lett és egy jelenete itt játszódik
Street art
9. Sok épületben nincsen negyedik emelet
Hanem a 3. után az 5. jön, mivel nekik a négyes a mi tizenhármunk és ahol lehet, inkább elkerülik. A "halál" hangzású négyes szótól egyébként Koreában annyira nem félnek, mint mondjuk Kínában, de egyszer én is olyan hotelben szálltam meg Szöulban, ahol a lift gombjait nyomogatva nagyot néztem, hogy nincs 4. emelet. A négyes számtól való félelmet egyébként tetrafóbiának hívják.
10. A wc-k olyan okosak, hogy éppen csak azt alig találtam meg, hogyan is kell lehúzni őket:
Szemléltetésképp álljon itt az egyik hotel wc távirányítója:
