live your life inspired

Az a baj, hogy azt hiszed, van időd

2016. július 12. - liveyourlifeinspired

Ezt a falat múlt hét szerdán fotóztam le Egerben. Épp aznap, amikor meghalt a macskánk, Iciri. Rettentően betalált ez az üzenet, mondtam is anyunak, menjünk vissza érte, mert ezekben a hetekben több dolgot elveszítettem, amit alapvetőnek és állandónak gondoltam, és még mindig rossz (meg)érzések kavarognak bennem.

 az_a_baj_hogy_azt_hiszed_van_ido_graffiti_eger.jpg

Az a baj, hogy azt hiszed, van időd. Valahogy egy éve tudatosítottam talán, hogy úgy kell élnem az életem minden napját, mintha az utolsó lenne, mert egy napon igazam lesz. 

Ez a szemlélet egy sokkal tudatosabb élethez vezetett nálam, ugyanakkor rossz érzéseket is kelt annak tudatosítása, milyen esendő az élet, bennem, aki nehezen birkózok meg a veszteségekkel.

Szóval, sokkal tudatosabban élek a valóban fontos dolgok iránt, de még mindig előfordul, hogy halogatok, hogy még mindig abban az álomban élek, hogy azt hiszem, van időm, mert úgyis megcsinálhatom holnap is, holnap is ráér, hogy elmondjam, szeretem, minden csak az én döntésemen múlik, mikor van hozzá épp kedvem és időm. De az élet nem ilyen. És ami számomra a fentinél is szörnyűbb gondolat: bánj úgy minden szeretteddel, mintha az utolsó közös napotok lenne együtt, mert egy napon igazad lesz.

Iciritől rendesen el sem köszöntem az elutazásunk előtt, és otthon sem voltam, amikor meghalt. Azóta minden este úgy alszok el, hogy érzem a kezem alatt a selymes szürke szőrének meg a kis testének a tapintását, tudom, milyen volt végigsimítani az ilyenkor nyaranta csontos hátát, és lelkiismeret-furdalásom van. Vigyázat, a lelkiismeret-furdalás is egy iszonyatosan időlopó dolog, de a gyász folyamatában sajnos sokszor elengedhetetlen túltenni magunkat rajta.

Alapvető volt, hogy ő is a családunk része, és még csak 4 éves, sok időnk és élményünk van együtt hátra, jövő szombaton úgyis majd megint lefotózom a caturdayen, és majd akkor üdvözlöm, ha most nem is köszöntem el rendesen tőle.

Fura, mennyire magabiztosan élünk mi emberek abban az álomban, hogy mi döntünk, minden a mi időnkön és pillanatnyi kedvünkön múlik.

A rákövetkező napokban két igazán fontos és alapvető tárgyat is elveszítettem az életemből, velük együtt nem kézzelfogható fontos dolgokat is. Elvesztettem számtalan fényképemet az elmúlt 3 hónapból. Én, aki képekben kommunikálok, aki mindent dokumentálok, aki képekben fejezem ki magamat, és aki mániákusan gyűjtögettem az elmúló pillanatokat. Persze, tehettem volna róla, ha nem halogatom a lementést.

A hozzám közelállókon és más példáján is látom, mennyire nem érdemes halogatni. Vársz az élményekkel arra, hogy legyen rá időd, mert nem engednek el szabadságra, legyen rá pénzed, mert van fontosabb dolog, amit meg kell venni, míg ott kötsz ki, hogy mire van időd, nincs például egészséged, vagy a másik addigra elkedvetlenedett az egésztől.

before_i_die_graffiti.jpg

Ezt a fotót Szöulban készítettem idén márciusban. Talán a pálcikaember-betűkből látszik :) Az emberek minden bizonnyal bakancslistás, életreszóló élményeket írnak rá, életörömmel. Én azt hiszem, azt írnám,

Before I die, I don't want to have any regrets.

 

...bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy most is küzdök dolgokkal, megbánásokkal, amiket még le kell zárnom, de azt hiszem, van időm még addig, míg meghalok.

A bejegyzés trackback címe:

https://liveyourlifeinspired.blog.hu/api/trackback/id/tr378882504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TaliNaim 2016.07.14. 09:04:46

Ránéztem a képekre instán. Pont ilyen cicám volt nekem is, pici, szürke nőstény cica. Egy hete ütötte el egy autó a házunk előtt. 6 éves volt, imádtam, pedig nem vagyok macskás. Azóta bőgök, mint egy hülyegyerek ha egyedül vagyok, a kislányom pedig, 3 éves, folyamatosan faggat, hogy Afi mikor jön vissza az égből.

Mr. Waszabi 2016.07.14. 09:04:49

Ha továbbgondolod, rájössz, hogy életed minden eddigi pillanatára nem csak lett volna teendőd, de az összes elkövetkezőre is van. Vagyis, amit elmulasztottál a múltban, azt már nem pótolhatod be, különben a mostani feladataidból fogsz mulasztani - szóval, legfeljebb mától csinálhatod másképpen a dolgaidat. Viszont, mivel így is mulasztottál már egy csomót, nem leszel már tökéletes. Ezért aztán kár állandó lelkiismeretfurdalásban élni, görcsösen akarni jobbnak lenni - attól már nem leszel jobb ember, életteljesítményedet tekintve. Csak másképp csinálhatod, ami még hátravan.

szanisz 2016.07.14. 09:04:50

Mellékes komment, de szerintem a dalai lama a képen nem így érti az egeszet,hanem kevesbe konkretan.azaz az idő nem letezik,csak absztakcio. Igy érti.

elemes 2016.07.14. 09:04:52

Orvoshallgató poén:

"Azt hiszed, van időd."
Aláírás:
Buddha (áthúzva)
hasmenés (áthúzva)
anatómia vizsga

kkkchris 2016.07.14. 09:04:59

Hát.. azt hiszem 2 féleképp lehet boldogan, rossz érzések nélkül élni a napi életet: ha álomvilágban él az ember és azt gondolja hogy az élet - lét örök, a dolgok állandók, vagy ha ezen már túllépett (az élet túlléptette) akkor ezt elfogadni különben elég szar ha szinte napi rendszerességgel ezen morfondírozik hogy akkor mégis mi értelme mindennek?

liveyourlifeinspired 2016.07.14. 09:20:36

@Mr. Waszabi: a posttal valami hasonlót szerettem volna tudatosítani magamban, és esetleg az olvasónak is egy lökést adni, ha éppen pl. halogat valamit. köszönöm a kommented :)

liveyourlifeinspired 2016.07.14. 09:24:21

@kkkchris: szerintem az ember a két állapot között(i váltásban) sokat morfondírozik :)

liveyourlifeinspired 2016.07.14. 09:27:23

@elemes: ez nagyon tetszett:))) végre helyrebillent a post, túl szomorúnak éreztem eddig :)

steery 2016.07.14. 17:07:48

Az életben csak egyetlen egy fontos dolog van: elérni a halhatatlanságot. Minden más várhat.

Mérnork 2016.07.14. 17:07:55

Ja, a születésünk pillanatában kézhez kaptuk a halálos itéletünket is, csak az emberek ezt szeretik elfelejteni.

elemes 2016.07.14. 17:07:59

@liveyourlifeinspired:

A "before I die" nem feltétlenül szomorú, és a Bakancslistában sem csupa a testi hedonista dolgokat láthattunk :-)

egyébként meg a személyiségtípusoktól nagyon függ, hogy ki hogyan tekint az időre... Zimbardonak van egy nagyon jó könyve az időperspektívákról, én sok mindent megértettem belőle.

Mr. Waszabi 2016.07.14. 17:08:12

@liveyourlifeinspired: az a vicces, hogy magam is küzdök ezzel, régóta. Bizonyos dolgokban haladtam, másokban nem. És ez a poszt világított rá, mit hibázok, amikor, mint kívül álló olvastam. Hogy a körbenjárás miért maradt az, habár a kört tudtam szűkíteni. A lelkiismeretfurdalás, a múlt hibáinak jóvátenni akarása. Szóval, én köszi,hasznos volt, hogy megírtad. Valamit elengedtem ma reggel, jó érzés :)
süti beállítások módosítása