Október 16-án tartották a Cosmopolitan Blogger Day rendezvényt, ami azt hiszem, egy valóban hiánypótló szakmai eseménye a hazai blogoszférának, hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy találkozzanak egymással, influencerekkel, akár példaképeikkel is a kezdő és haladó bloggerek, vloggerek, valamint többnyire tartalmas, informatív és lelkesítő előadásokat, kerekasztal beszélgetéseket hallgassanak meg általában teljesen releváns témákban. Azt hiszem, mindannyian értékeljük ezt a szerepvállalást a Cosmopolitan részéről, attól függetlenül, miről írunk vagy éppen a magazin célcsoportja vagyunk-e.
Az az igazság, hogy a munkámból, korábbi blogjaimból, és az Instagram csatornám nulláról való elég sikeres (és egyébként váratlan vagy legalábbis korántsem tervezett) felépítéséből fakadóan nekem sok technikai, szakmai háttérismeretem van azokban a(z online marketinges) témákban, amelyekről többnyire a Blogger Day előadásai szóltak, tehát én alapvetően nem ezekért mentem és nem is ezekről írok most. Azért mentem, mert tudtam tavalyról, milyen inspiráló a hangulat, és mennyi útravalót lehet hazavinni az előadóktól. Útravalót, amin érdemes elgondolkozni, vagy amikhez érdemes visszanyúlni, ha éppen megtorpanunk. Mert bármi is a célunk a blogunkkal, előbb-utóbb általában mindannyian megtorpanunk, elgondolkozunk, megéri-e mondjuk ennyit kiadni magunkból az olvasóknak, ennyi időt, energiát belefektetni, ha mondjuk nem is olvasnak (még) sokan, vagy ha nem érkezett még egyetlen céges megkeresés sem (a monetizáció központi téma volt idén is, még inkább, mint tavaly) -- és jó ilyen helyzetekben olyan bloggerek tanácsaihoz visszanyúlni, akik sikeresek, akikkel azonosulni lehet, akik valami példaértékűt csinálnak.
Idén valamiért inkább az elgondolkodtató kérdéseket hoztam el magammal, mintsem csak a tisztán inspiráló gondolatokat.
Hogy mik is voltak ezek?
Korán van még és minden nagyon lassú a digitális világban
Számomra ez volt a nap folyamán az egyik legtöbbet visszaköszönő gondolat: csináld meg, kezdd el most, amikor még a lehető legkisebb a zaj, legyen ez akár még csak maga a blog is, amit fontolgatsz, vagy akár a YouTube csatorna, az Instagram fiók, amin még nem vagy ott, mert mondjuk nem gondoltad, hogy ideje a Facebookon túl is elkezdeni építkezni.
Én például az Instagramom viszonylag korán, 2013-ban indítottam el, és miközben sokan még csak fontolgatják a regisztrálást, én most ott tartok, hogy ideje lenne egy nagyobb Instagram Detoxra elmennem.. Na de az tény, hogy 3,5 éve tényleg teljesen más volt még a helyzet ezen a platformon is, és nekem is az a tapasztalatom, hogy minél később csatlakozol be, annál inkább lemaradsz.
Amit ma látunk, az még csak a leglassabb abból, amit majd egész életünk során látni fogunk
Mivel nekem a mostani felállás is gyors és ebből valamelyest tudatosan kiszakadva én éppen slow life szemléletben szeretném élni az életem (ami most többnyire még csak cél), engem ez a kérdéskör, meg az exponencialitás valami iszonyatosan érdekel. Ugyan a social media csatornák tekintetében (lassú Y generációs emberként is) teljesen early adopter vagyok, nagyjából mindenhol* ott vagyok (vagy éppen voltam, míg meg nem untam), nem biztos, hogy ez az eszeveszett gyorsaság nekem való és a részese szeretnék lenni. (Arról nem esett szó, mennyire hódítanak manapság a különféle slow mozgalmak.)
*Kivéve a YouTube. Na ott nem. Még Snapchaten sem tudtam soha belebeszélni a kamerába a követőimnek. És én akkor is csalódott vagyok, ha egy izgalmasnak tűnő blogpost felkelti a figyelmem, majd meglátom, hogy valójában csak egy videó van benne!
Fókuszálj a Z generációra mint legnagyobb potenciális követőrétegre
Hogy mi fán terem a Z generáció, és hogyan érdemes tartalomgyártóként, bloggerként, vloggerként kiszolgálni és kihasználni a szakadatlan igényüket a tartalomfogyasztásra -- na ez is központi téma volt. Ha már ezzel annyit elértek az előadók, hogy a bloggerek tudatosítsák magukban, kikhez akarnak szólni, és fordítsanak arra energiát, hogy azt a célcsoportot, szokásaikat, igényeiket megismerjék, akkor szerintem már megérte. Ugyanakkor az nem sok említést kapott, hogy nem kell mindenkinek a Z generációt hajkurásznia.. Én például nem tudnék azokról a számomra értéket, tartalmat képviselő fotókról lemondani, ami esetleg a Z generáció számára nem mond (még) semmit mondjuk az Instagramon.
Legyen stratégiád!
Egy újabb központi gondolata az idei Blogger Daynek. Az alaptanács röviden: döntsd el, még mielőtt belekezdenél, hogy a blogoddal-vlogoddal-egyéb csatornáddal hobbi szinten vagy pro tartalomgyártóként szeretnél-e foglalkozni, mi a hosszútávú célod vele, szeretnéd-e monetizálni, vagy legalábbis jól jönne-e, ha pottyanna olykor valami ingyencucc. Magát a tartalomgyártást, a csatornád felépítését pedig kitartó és szorgalmas munkával rendeld alá a célnak. Mondanom sem kell, ebben is régi vágású vagyok; ahogy mondani szoktam, én belülről posztolok, és elengedhetetlennek tartom a személyes elköteleződést, az írás szeretetét, az önkifejezés igényét a tartalomgyártás során, és én inkább ennek az elsődlegességére buzdítanám a teljesen kezdőket. Ugyanakkor az a fajta tudatosság, stratégiai megközelítés is fontos, amit sok előadás sugallt, de szerintem nem feltétlenül, nem mindenkinél kell, hogy az legyen az elsődleges.
Egy személyes történet: ahogy írtam, Instagramon viszonylag sokan (bár ez elég relatív - közel négyezren) követnek, az engagement is hatalmas a képeknél és a 24 órás sztoriknál is. Ha képviselek valamit, látom a reakciókból, hogy átmegy az üzenet. (Voltak is már céges együttműködéseim, ezeket nem én kezdeményeztem.) Mégsem gondoltam eddig soha, hogy házaljak a számaimmal, ha pl. külföldre megyek nyaralni, vagy vacsorázni szeretnék valahol. A nap konklúziójaként úgy éreztem, balek vagyok, mert eszembe sem jutott eddig leszedegetni azt a sok ingyengyümölcsöt a bloggerfáról, amiből pedig már jutna nekem is :)
Az elhivatottság mindig kiemel a tömegcikkek közül
Felírtam magamnak, bár sokféleképpen lehet értelmezni. Az én értelmezésem pedig: abban a világban, amit néha túlságosan átjár a profizmus személytelen, egykaptafa hangulata akár a blogokon is, én még mindig a személyes sztorikat és eleve, a személyiségeket keresem azokban, akiket valahol követek.
###
Szóval, többnyire ezeket a kérdéseket, témákat hoztam magammal és értelmezgetem azóta is az én tapasztalataim tükrében. Attól függetlenül, hogy a hátteremből, koromból, témáimból fakadóan az elhangzottak egy részénél én a "másik oldalt" is fontosnak tartom megemlíteni, egészében továbbra is azt gondolom, ez a rendezvény nagyon fontos és nagyon jó, hogy van. Úgyhogy egészen biztos, hogy jövőre is ott leszek! :)
