Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy elsődlegesen a Valentin-nap kedvéért készítettem el ezt a süteményt, ugyanis már igencsak valami vidám és kedves fotó után áhítozott az Instagramom is a sok komor, fénytelen téli képet követően. De ez már csak így van, ha rákapsz az Instagramra, egészen sok indokolatlan bolondságot fogsz művelni miatta. Hogy én miket szoktam? Bénázok időzítővel a tripodomnak pózolva, aztán éjszaka, amikor adódik egy szabad félórám, bekészítem a flatlayt a reggeli napfényhez, egyensúlyozok az állataimmal a két karomban, meg ahelyett, hogy kidobnám, elteszem instagramkelléknek a megszárított virágaimat.

Szóval, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindig sütök magamra, de ha igen, egészen biztos, hogy cuki és fotogén dolgokat fogok. Így van ez a Valentin-napra szánt süteménnyel is, aminek a főpróbáját most hétvégén ejtettem meg és a mai postban fogok a receptről, tapasztalatokról, trükkökről beszámolni. A receptet a BBC Goodfoodon találtam, de a lentiekben már a módosított, kikísérletezett receptem találjátok.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele – nekem a tél a kedvenc időszakom a sütögetésre, nem csak azért, mert a zord időben szeretem megédesíteni a napokat egy kis finomsággal, hanem valahogy lelkileg is igényem van egy jó lélekmelengető sütögetésre, miközben kint hideg van és sötét. Most hétvégén az alma, répa, dió, fahéj, méz aromája lengte körbe a lakást, és igen, ezekből a csupa tartalmas őszi-téli finomságokból csak valami jó sülhet ki! Ezt a nagyon ízletes muffint bátran ajánlom tízórai nasinak akár gyerekeknek is, a répa csak az édes-fahéjas rápatortaszerű mivoltában érződik ki belőle☺ Mivel sok benne az elég sok levet eresztő zöldség-gyümölcs alapanyag, nem is fognak hamar kiszáradni. Ha esetleg nem fogynának el egyből ☺ 

Itt tudsz követni Instagramon / vagy a blogot Bloglovinon

Idén decemberben azon kaptam magam, hogy minden bizonnyal elkezdtem felnőni, mert mindegy, mekkora az év végi hajtás a munkahelyemen, nem hagytam elmúlni ezeket a napokat anélkül, hogy kisütöttem volna pár száz saját mézeskalácsot. És minden bizonnyal az is a felnőtté válást példázza, hogy a karácsonyi listámra egyre kevesebb kézzelfogható kívánság került..

Ami pedig a mézeskalácsot illeti: mi évek óta ragaszkodunk ehhez a klasszikus recepthez, amit a karácsonyi időszak végeztével sokszor még egészen februárig újra-újrasütünk, annyira finom és addiktív.

Follow my blog with Bloglovin

Parádfürdőn töltöttük az egyik novemberi hétvégét, és két wellnessezés között* végigmentünk az Ilona-völgyi geológiai tanösvényen Magyarország legnagyobb vízeséséhez, az Ilona-vízeséshez. Persze ezelőtt én is azt gondoltam, a lillafüredi lehet a legnagyobb, de mint kiderült, azt mesterségesen alakították ki – valójában pedig a ritkán emlegetett Ilona-vízesés a mi legnagyobb szintkülönbségű, természetes vízesésünk.

Bevallom, picit nehéz dolgom volt, amikor a címet kerestem ehhez a bejegyzéshez – olyan jelzőt kellett ugyanis találnom, ami nagyjából képes összefoglalni és előrevetíteni, mit is várok én el az arc- és testápolási szerektől, amiket nap mint nap használok. Alapvetően nyilván azt, hogy magas minőségűek legyenek, így rövid- és hosszútávon egyaránt jól bánjanak az egyébként normál típusú bőrömmel. Ezen túlmenően pedig a természetességet helyezem előtérbe. Az egy dolog, hogy általában natúr termékeket szoktam választani, de attól, hogy valami natúr, vagy bio, netán vegán, még nem biztos, hogy jó, hogy összetevőiben "szép", vagy éppen hogy nem irtottak ki miattuk egy fél olajpálmaligetet, meg nem tesztelték őket állatokon.