Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá: az idei tél nagyon hosszú volt és nagyon sötét. A hetekig tartó, egybefüggő napfénytelen időszakok nyomasztó hangulata idén valahogy jobban rámtelepedett. Még D-vitamint is vettem, hogy próbáljam ezt orvosolni :) Szóval, úgy kellett már nekem a márciusi verőfényes napsütés, mint egy falat kenyér. És nem csak nagyon vártam a tavaszt, hanem idén valahogy sokkal éberebben és tudatosabban figyeltem és fotódokumentáltam a kikeletet, a kertünkben legalábbis.

Aztán most március utolsó hétvégéjén a 25 fokos nyárias melegben körbejártam Budapestet is, utam elsőként a város legfotogénebb tavaszi virágzásba borult fájához vezetett, a Gellért-hegyre. Legfotogénebb alatt azt értem, hogy ha rákeresel egy stockfotó-tárban arra, hogy Budapest tavasszal, ez a rózsaszín virágú gyönyörű fa, háttérben a Szabadság-híddal lesz az egyik leggyakoribb találat.

Hát, idén mire odaértem, ez a látvány fogadott:

Szóval, ez a kis post most csak azért íródik, hogy megosszam veletek, kezdem azt érezni, ez így nem állapot, hogy a munkám és a folyamatos elfoglaltságom az Instagramom rovására megy! :))) Ja és clickbait volt a cím ezerrel, mi? :)

Valószínűleg egyébként én is késtem, meg nagyon beindult ez az idei tavasz is. Aznap a Margitsziget egyik legszebb cseresznyefája előtt - ami már majdnem elvirágzott - összefutottam egy hölggyel, aki minden tavasszal március 31-én lefotózkodik ott a kutyájával a virágba borult fa előtt. Idén április 1-jén jutott ki oda, de majdnem le is maradt a virágzásról.

Na, de hogy legyen egy szép tavasz kép is a postban: nekem ez a kedvenc fáj (magnólia) Budapesten:

Gyönyörű tavaszt kívánok Nektek!

Ha tetszettek a képek, örülök, ha követsz Instagramon is :)