Keveset írok blogot.

Tudom, jól tudom én is. Pedig én olyan ember lennék, aki ha valamibe belekezd, azt csakis teljes gőzzel, jól megtolva, sokszor túl maximalistán csinálja. Aztán amint észreveszi, hogy valaminél esetleg ez így nem fog működni, ott is hagyja inkább az egészet. Valamibe vagy beleteszem a legtöbbet, hogy a legtöbbet vehessem is ki belőle (azaz kapjam belőle), vagy meghagyom a dolgot másnak. Na és aztán van ez a blog, ami az életem azon  kevés területeinek egyike, ahol nem a létező legnagyobb elánnal csinálok valamit, hanem bevallottan csak félgőzzel haladok. Mert így kényelmes, így marad öröm és így nem lesz belőle egyfajta kötelesség, ami később frusztrációt okozna. Viszont tegnap tudatosult bennem, ti ennél mennyivel többet igényelnétek, és ez most adott egy nagy löket motivációt.

De hogy mi is történt tegnap? Csak annyi, hogy megfogalmaztam egy problémám és feltettem egy kérdést az Instagram sztorijaimban, amire nagyon sok nagyon konstruktív visszajelzés érkezett részetekről, és elindult egy tökjó párbeszéd közöttünk. A felvetésem pedig az volt, hogy ráérős napjaimon lövök 100 képet magamnak, aki pedig szereti az én vizuális tartalmaim, stílusom, az lehet elnézegetné azokat is, amiket így végül sosem láthat meg. Azt kértem tőletek, adjatok nekem visszajelzést egyrészt a tartalmaim fogyasztásával kapcsolatban, hogy kitaláljam, miként is tudnánk ezt optimalizálni, másrészt kértem, mondjatok eddig soha nem érintett témákat, amelyekről szívesen beszélgetnétek velem. 24 óra alatt pörgött le ez a sztori - az önmegsemmisüléséig eltelt 24 óra pedig rendkívül tanulságos volt!

Ez a mai post nem arra hivatott, hogy megválaszolja a kérdéseiteket, hanem leginkább note-to-self alapon feljegyzem ide a kirajzolódott mintákat. Azt pedig, hogy a rengeteg jobbnál jobb kérdéseteket milyen formában fogom megválaszolni, még nem döntöttem el.

Na de hogy milyen visszajelzéseket is adtatok?

1. Jöjjön csak az a kontent!

Azt mondjátok, többet kéne frissítenem akár "csak képes" bejegyzésekkel a blogot.

2. De angol nyelven is ám!

Itt beléptek a nem magyarok és hát nyomatékosították, ami miatt féltem feltenni a kérdést: hogy azért igazán lehetne angol nyelvű is a blogom.

3. Az se nagyon járja, ha valamit csak magyarul írok ki

Nálam minden létező felületemen a követőim változatos származása és az időm végessége miatt örök dilemma, milyen nyelvet is válasszak az üzeneteim átadására. Tegnap azt is megfogalmazták a nem magyarok, hogy ha az angol blogtól még meg is fosztom őket, azért értékelnék, ha Instagramon kevesebb lenne a csakis magyar szöveg. Hát ezen nagyon jót mosolyogtam! :) Nem is gondoltam, hogy ha én Q&A-t nyitok, majd minden egyes külföldi válaszoló nehezményezni fogja azt a fordítás nélküli néhány magyar szót, amit néha-néha megengedek magamnak, hiszen a közös anyanyelvünkön tudok a legszemélyesebben beszélgetni veletek :)

4. Maradjanak elérhetők a képek

Nagyon sokan mondtátok, hogy ne csak a sztoriba postoljam a "maradék képeim", mert vissza szeretnétek nézni őket. Hm, és én is. Utólag egyszer majd bizonyára mit nem adnék, ha még egyszer megnézhetném, régen miket postoltam a kb. legőszintébb vizuális felületemen. A gond csak az, hogy hiába kapom a sok visszajelzést, hogy a Stories-om is mennyire élvezhető, nekem az a selejt-mappa. Itt az én részemről szükséges egy kis perspektíva-váltás. És épp ez generálta a tegnapi alapkérdést egyébként, nézegettem ott a kis képeim és rájöttem, lehet többet érnek annál, mint hogy 24 órára közszemlére tegyem, de egyúttal töröljem is a telefonomról, mondván "nem volt tökéletes a kép".

Ennél a pontnál legtöbben azt javasoltátok, legyek aktívabb a blogon, meg kezdjem el Instán az album funckiót használni Stories mellett. 

5. Mindenre kíváncsiak vagytok rólam

Nem számítottam rá, mennyi változatos témában tesztek majd fel nekem kérdést (az életmódom, sőt, étrendem, munkám, kedvenc márkáim stb. területeken), de teljesen megértem, valljuk csak be őszintén: magam sem csodálom, ha nem tudjátok összerakni, mégis hogy kerülök a tyúkudvarról másnap a Budai Várba. Viszont rengeteg olyan, semmilyen szinten nem a képekhez, hanem egyszerűen csak énhozzám mint emberhez kapcsolódó kérdés érkezett, amit alig várok, hogy megválaszoljak nektek! Valamiért az ember sokszor nem akarja elhinni, hogy ő amúgy sokkal érdekesebb másoknak, mint amit gondol és ezért meg is oszt :)

Ha a közvetítés vége után is elérhető lenne Instagramon a live (mint jelenleg Facebookon), akkor szerintem az lenne a legkézenfekvőbb platform egy ilyen beszélgetésre, de az Instagram live egyelőre nem ilyen, így még gondolkodom rajta, hogyan ragadjam meg a válaszadást.

6. Mi az a slow living és én hogyan élem?

Sokszor kezdtem bele egy erről szóló blogpostba - most azt hiszem, ideje lesz be is fejeznem.

7. A teljes vidék vs város problémakör mindenféle vetülete

Lesz mit mesélnem!

8. És akkor elő a farbával: igazi-e az életem

Amennyire az előző, vidéki létet érintő kérdés általános volt, ez a nyolcas annyira egyedi, de a kérdező olyan szempontokat boncolgatott a szépségről, idealizálásról, amiről hosszasan fogok majd valahol értekezni.

Még egyszer köszönöm nektek a rengeteg konstruktív, érdemi visszajelzést, a kedvességeteket, amivel szebbé tettétek ezt a 24 órát is. Tudjátok, mindig nyitott vagyok egy jó kis beszélgetésre  a továbbiakban is. Aki  valamilyen formában önkifejez és ennek eredményét másokkal is megosztja, annak a legnagyobb érdem, ha egy néző/olvasó/követő beszélgetést kezdeményez, visszajelzést ad, szóval: hallassátok a hangotokat! Nem csak ebben, mindenben, az egész életben :)