Nemrégiben volt szerencsém részt venni egy épületbejáráson a Iparművészeti Múzeumban. A magyar szecessziós építészethez fűződő viszonyom kalandos, mert életem korszakaival változott – most éppen a rajongó időszakomat élem, amikor ezerrel igyekszem Budapest közismert és rejtett szecessziós kincseit felfedezni. Úgyhogy nagyon örültem, hogy bejárhattam Lechner Ödön építész (1845–1914) talán legikonikusabb mesterművének, a magyar szecesszió egyik legismertebb épületének, az Iparművészeti Múzeumnak a látogatók előtt rikán megnyitott részeit is.
Az épületnek minden szegletét igyekeztem körbefotózni, az Instagram oldalamon azóta is folyamatosan vissza-visszatérek hozzá és valószínűleg bármennyi időt el tudnék tölteni ezen a 25 ezer (!) négyzetméreten.
Amikor ott jártam, még tartott a a Lechner Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából nyílt “Lechner, az alkotó géniusz” című nagyszabású, időszaki kiállításkiállítás, amely az építész munkásságának teljességét bemutatta, öt fő művével pedig kiemelten foglalkozott. Az egyik terem a legendás Andrássy úti Japán Kávéház világát idézte fel (ez ma egyébként az Írók Boltja), amely Lechner második otthonának számított és a pesti művészvilág törzshelye volt a századfordulótól a második világháborúig.
A kiállítás a Lechner munkásságában nagy szerepet játszott Zsolnay kerámiaelemeket is bemutatta, illetve megismerhettük az építész több eredeti tervét és rajzát. Aztán elmerültem az épület részleteiben....
A múzeum tetejére a padlástéren keresztül jutottunk fel - ez különösen tetszett, szeretem a régi, elhagyott épületek, épületrészek hangulatát.
A hagyományos belépőjeggyel nem látogatható padlástérben rengeteg eredeti épületkerámiát tárolnak.
Sajnos az Iparművészeti Múzeum épületének állapota elég rossz, a kupola például ma már csonka látványt nyújt, mert a gyönyörű lanternatornyát 4 éve eltávolították. Annyira megrongálódott ugyanis az idők során, hogy félő volt, az Üllői útra zuhan ez a soktonnás vasszerkezet. Maga a kupola sem látogatható sajnos, de igyekeztem a tetőteret körbefotózni. És a málló vakolat is igen szomorú, de szerintem még így is gyönyörű ez az épület.
A múzeumot burkoló és díszítő építészeti kerámiák a pécsi Zsolnay gyár érdemei, a tetőt fedő díszes cserepek különböző mázas borítással készültek.
Lefényképeztem a múzeum ikonikus opeionját is, méghozzá három szinten - a földszintről, amikor szinte rabul ejti az embert a látvány, ha felnéz rá, az első emeletről, és a tetőtéren is.
